LáTóHaTáR

 Júlia sápadtan és másnaposan megjelenik az erkélyen:
De szép holdas ma az éj!
Hányingerem nem csekély...
Pálinkára nagyfröccsök,
Ettől mindig kidöglök.
Úgy inni, mint egy tróger
Egy nőnél ez nem jó jel,
Pedig én ma vedeltem,
Asztal alatt hevertem.
Emlékszem egy alakra,
Letepert a pamlagra.
Engem persze nem zavart,
Az nyúlt hozzám, aki akart.
De úgy emlékszem... A szemét!
Nem használta óvszerét!
Ha terhes leszek, az dráma:
Nem járhatok kocsmába.

Rómeó előlép a bokorból:
Köszöntelek, Júlia!
Szép vagy, mint egy múmia.
Haragszom, mert ma este
Beleittál serembe.
Júlia:Üdvözöllek, szép lovag,
Látom deluxe a lovad.
Hasonlítasz rá te is,
Szépségedre vall ez is.
Rómeó:
Onnan jöttem, hol a bor
Támogatott alkohol.
Apám meghalt egy éve,
Kiakadt a gégéje.
Bocsáss meg, hogy zavarok,
Feleséget akarok.
Vonzó tested kell nekem,
Sápadt kislány, légy nejem!
Júlia:
Merészséged imponál,
De péniszed nagy, ha áll?
Mert ha slagnak csak fele:
Múzeumba menj vele!
Rómeó:
Büszke vagyok rá nagyon,
Kis hazámban etalon.
Pontos mását rég gyártják,
Mélyfúrásra használják.
Júlia:
Ez a méret oly remek...
Most azonnal lemegyek!
És tudod mit? Emlékül,
Megfogom, hogy elkékül.