LáTóHaTáR

Amerikai romantikus vígjáték, 96 perc, 2009
Rendező: Robert Luketic
szereplő(k):
Gerard Butler(Mike)
Katherine Heigl(Abby)
Bree Turner(Joy)
Eric Vinter(Colin)

„A pasi szerint minden nőt el lehet csábítani. A nő szerint minden nőnek megvan a maga szabad akarata meg józan esze - és mert az egyik egy reggeli tévéműsor gátlástalan, nagyszájú műsorvezetője, a másik meg a producere: fogadást kötnek. A férfi vállalja: bebizonyítja a főnökének, hogy a módszerei hiba nélkül, mindig működnek, azt csábít el, akit akar. És ő történetesen majdnem mindenkit akar. Ha pedig ez kevés volna, azt is vállalja, hogy a nő tanácsadója lesz - és biztos benne, hogy a módszerei működni fognak. A pár marakodva, versengve ismerkedik a csábítás fortélyaival. Egymás büszkeségét szeretnék megtörni, míg végül, mindketten megtörnek. Mert persze egymásba szeretnek. De ez még nem a vége a történetnek.”

Férfiember révén,mindig fenntartásokkal ülök le egy romantikus vígjátékot megnézni. Most sem volt ez másként,de be kell vallanom,mind a 96 percét élveztem a filmnek.Gyanítom,hogy mindenki –korra,nemre való tekintettel-így lesz ezzel,és a kedvenc filmjei közt fogja számon tartani. Az egyedülálló,párkapcsolatra váró embereknek pedig egyenesen kötelező megnézni a művet,mert kifejezetten hasznos tanácsokat  kaphatnak ahhoz,hogy hogyan hódítság meg kiválasztottjuk szívét.
De kezdjük az elején…A világot mozgató tényező-férfi szempontból nézve-a nő,illetve annak nemesebbik testrésze.Igen uraim,gondolom ezzel most mindenki egyetért…És a nők szerint mi?! –Na ebben-sejtéseim ellenére- már nem vagyok olyan biztos, mivel bevallom,nem nagyon ismerem a női lélek rejtelmeit,ahogy sokan mások sem.Aztán ha megnézzük fordítva,rájövünk,hogy a hölgyek is ugyanígy vannak ezzel.Mi próbáljuk megismerni őket,ők próbálnak megismerni minket,de mindezt olyan görcsösen tesszük,hogy túlbonyolítjuk ezt az egészet…De mit szólnátok,ha azt mondanám,hogy ez a mozi,1,5 órában választ ad azokra a kérdésekre,amik felmerültek bennünk eddig,a másik nem irányába? Tessenek meglepődni,de ezt állítom…
Több neves pszichológust kért fel az író trio, (Nicole Eastman,Karen McCullah Lutz,Kirsten Smith) hogy segítsenek írni a történetet,ami meg is látszik a végterméken.Az ember sokszor a fejéhez kap,hogy ezt miért nem vette eddig észre,vagy miért nem jött rá magától az éppen említett dolgokra.(Én például ledöbbentem azon,hogy általánosságban beszéltek a férfiakról,de 10-ből 10 dolog rámillet;))Tényleg nagyon profi háttérmunka folyhatott…

Amellett persze,hogy elmerül a lélek elemzésében,Robert Luketic  rendező arra is ügyelt,hogy vígjátékhoz hűen,minél viccesebb legyen a mozi.Ez olyan jól sikerült neki,hogy én konkrétan háromszor állítottam meg a filmet,mert nem bírtam abbahagyni a nevetést,ami nálam elég nagy szó.Nálam simán nyerte  a „2009-2010 második legjobb vígjátéka” díjat a másnaposok után nem sokkkal lemaradva, és úgy gondolom, –megtekintés után-mindenki így lesz ezzel;)