LáTóHaTáR

Biztos mindenki körül történt már valami megmagyarázhatatlan. Maguktól leeső dolgok, furcsa érzések,különös zörejek az éjszaka közepén,amit nem nagyon tudott fogni semmire,de mindenki elintézte magában azzal,hogy biztos csak a szél,vagy a háziállat volt a ludas.De vannak olyan dolgok,amit ezzel már nem lehet megmagyarázni…
Ezért indult el,a minden vasárnap jelentkező post, a félelem.blog.
Ebben  olyan hiteles,Magyar beszámolókkal fogok foglalkozni,amiktől esetleg átértékelhetjük azt,amit eddig ezzel a témával kapcsolatban gondoltunk…

József beszámolója:

Kollégista éveimből maradt ez a történet.Borsod megyében,egy festői környezetű kollégiumban laktunk,egy nagyon régi,de szépen felújított épületben a hegyek között.Mikor oda kerültem,a felsőbb évesek sokat rémisztgettek minket,hogy tele van szellemekkel a hely,majd megtapasztaljuk mi is.Én már régóta hittem bennük,és bár egyel sem találkoztam,azért tartottam tőlük.
Egyik éjszaka 2-3 óra körül,a beköltözéstől számítva kb. 3 hétre,arra ébredtem,hogy nagyon fáj a hasam,és mennem kell a wc-re.A wc az alagsorban volt,csak pár lámpa világította meg a lépcsőt.
Remegő térdekkel,de elindultam lefelé.Már majdnem végeztem,amikor női tűsarkú cipők kopogását hallottam meg.örültem,hogy a nevelőtanár szétnéz lenn,addig sem vagyok egyedül,megvártam még elhalkulnak a léptek,majd elindultam lefeküdni.
Mikor elmeséltem reggel a szobatársaimnak,-akik között 2 idősebb kolis is volt-elmondták,hogy a nevelőtanár nem alszik benn,csak egy férfi portás van,de neki saját wc-je van fenn,és nem szokott járkálni,mindig alszik este.
kicsit megíjedtem,de reménykedtem benne,hogy mégis ő volt lenn…

Eltelt pár hónap,el is felejtettem ezt az egészet.Egy decemberi este volt,szakítottam a barátnőmmel,nem nagyon tudtam aludni.A folyósón mindig égett a villany,beszűrődött a fény.Megint hallottam a lépteket,úgy döntöttem megnézem,hogy nem-e a portás mászkál,ezzel is megnyugtatva magamat.Láttam,hogy az ajtón elé ér az árnyék,kinyitottam az ajtót,de senki nem volt ott.A folyosón nagyon hosszú,és egyenes,ha lett volna ott valaki láttam volna.
Visszaugrottam az ágyba,majd magamra húztam a takarót,de a java ezután jött.Az egyik szobatársam álmában kezdett beszélni.A szavak még mindig élénken élnek bennem.
„Hol a kislányom?Nem láttátok a kislányomat?”
Ebben még talán nem is lett volna semmi furcsa,mert talán ez véletlen,de a lelakatolt szekrényemről,-igaz nem volt lezárva a lakat,csak rá volt téve-leesett a zár,és kinyílt a szekrény.
Nem zártam be,inkább mozdulatlan maradtam.Ekkor a szobánk ajtaja nyílt meg résnyire.A szivem már a torkomban dobogott,amikor az egyik srác a szobából felkelt,majd kiment Wc-re.Akkor megszünt az egész.
Nem mondtam el senkinek,jobbnak tartottam befogni a számat…
Később egy délután,mikor mindenki benn volt a szobában,az egyik barátommal beszélgettünk,ekkor tudtam meg,hogy nem csak én tapasztalok dolgokat.
Ő azt mondta,hogy mikor éjszaka felkelt,látott valakit a szoba közepén állni,de azt hitte csak valaki eszik,-mert nálunk ez szokás volt éjszaka-de aztán hirtelen eltünt.Azt hitte reggel,hogy csak álmodta.
A másik haverunk azt mondta,hogy ő női sírást hallott a szomszéd szobából az egyik este,de legalább 20 percen keresztül,illetve néha mikor felébred,úgy érzi nézi valaki.
A szobánkban mindig hidegebb van,mint a többi szobában,nem tudjuk miért.
A hely történetéről nem tudunk semmit,de keresgélek.Ha valamit megtudok,mindenképpen visszaírok a blogra.