A vulkáni hamufelhő szemmel alig érzékelhető, tehát nem a látási problémák jelentenek gondot a repülőknek. Sokkal inkább a rendkívüli keménységű mikroszemcsék, amelyek között közel ezer km/h-ás sebességgel vág utat a repülőtörzs. Ennél a sebességnél a szemcsék szinte lecsiszolják a festéket a belépő élekről. Károsítják a hajtómű turbinalapátjait, leállhatnak a hajtóművek, eltömítik a szellőzést, zavarják a navigációs berendezéseket.

1982-ben egy brit Boeing–474-es óriás gép éjjel belerepült az ÚjZélandon váratlanul kitört Galunggung vulkán hamufelhőjébe. AJumbo szárnyán, hajtóművein rémisztő zöld fluoreszkáló csóvákra figyeltek fel az utasok, majd pár perc alatt leállt mind a négy hajtómű. A gép 12 ezer méteres magasságból 4 ezer méterig zuhant, az utasokat már a tengeri kényszerleszállásra készítették fel, amikor a felhőből kikerülve sikerült újraindítani a hajtóműveket.

A pilótáknak fogalmuk sem volt, mi okozta a problémát. Moody kapitány a közeli Jakartában kért leszállási engedélyt. Szinte vakon tette le a gépet, mert a pilótafülke ablakait millió karcolás homályosította el.