LáTóHaTáR

Rotyog a fazék, az ördög tervét főzi,
De egy szép nap nem küzdünk, hanem le fogunk győzni!
Csak állok és nem hiszem, amit látok,
Hogy a kevlár felett ott a kokárdátok.
Magyar rendőr kivel vagy, melyik Ferivel?
A hitetlen kufárral, vagy egy hittel telivel.
Igen én voltam ott, szemben pár méterre,
Hogy lenne magyar, ki szomjúhozik véremre.
Kutyával, tonfával, vízágyú made in tel-aviv,
De magyarnak lenni minden, csak nem relatív.
Hiába mondja bárki, hogy csak a munkád végzed,
Hagyjuk már komolyan, neked ebből van pénzed?
Ebből lesz az asztalon a magyar kenyérből,
Hallottál már valaha becsületről, erényről?
Hidd el, mindenki elszámol, azzal amit tesz,
És így a te gyermekedből is, csak rabszolga lesz...

Egy szép napon, mint a köd, a parancs elillan,
És több ezer rendőr rájön, hogy velünk van.
Itt a gyermek rabszolga, az idős teher,
Ha pénzben van árad, az nekik megfelel.

Ha farkasszemet nézünk, hát szeretet láthatsz,
Tudom, te is sejted, a főkapitány átbasz.
Hol száz magyar ember reménykedve összenéz,
2009-ben a mi nevünk csak csőcselék.
Repül a gumilövedék és a szemem világa,
Hiába apám intelme, hiába anyám imája.
Elsötétül, mint országom, mint az elménk,
Hol Isten útja helyett, csak eladnék meg vennék.
Kőházy Ferenc lett a becsületes nevem,
Más nem tolja helyettem, így én tolom szekerem.
Betelt a pohár, oroszlán váltja kiscicát,
Milyen család sarja, ki rúgja Morvai Krisztinát?
Hiába egy tonna rím, hiába sok jó gondolat,
A plusz üdítőt kéred, meg a kártyádra a pontokat.
A gyereknek happy meal, a feleségnek szenny lap,
Előttem van kordon, de a ketrecben te vagy...

Egy szép napon, mint a köd, a parancs elillan,
És több ezer rendőr rájön, hogy velünk van.
Itt a gyermek rabszolga, az idős teher,
Ha pénzben van árad, az nekik megfelel.

Hagyjuk a kamu a szöveget, minden rendőr tudja,
Ki az igazi tolvaj, és ki az ki gyilkolja.
A magyar ember bizony az egyetlen áldozat,
Kérdezd, azt ki látott aktákat és számokat.
Majd humorherold Hajós úgyis félremagyarázza,
Hát elmész te a jó tarka kurva édesanyádba
Szeretném már látni, hogy a házadba vendégül,
Olyanokat hívsz, kik lincselést hagytak emlékül.
Van mit nem ért az agy, sem pedig a lélek,
Hogy minél több a rendőr, annál jobban félek.
Félem csakis a jövőt, nem a testi épségem,
Hiszen ide születtem, hát alaposan szétnézem.
Nemrég a Teve utcán még aláírásom kérték,
Ez a dal is eljut oda és bárcsak megértenék.
Istenen kérem segíts, add, hogy lássák végre,
Hogy Magyar által ne folyjon mégtöbb Magyar vére.