LáTóHaTáR

Bevallom,bajban vagyok.Egy olyan filmről kéne írnom,amit igazából magam sem tudok hová tenni.De nem is lenne gond,ha csak én lennék így vele,de ahogy a kommenteket olvasgattam,-amiket a filmhez írtak-arra a következtetésre jutottam,hogy nagyon megoszt mindenkit.A 14 hozzászólóból 7 kritizálta,a másik 7 ember pedig istenítette.Pont emiatt ültem le nézni az alkotást,felkeltette az érdeklődésemet.
Tény,hogy visszatartó erő volt számomra az,hogy egy Spanyol-mexikói koopprodukcióról beszélünk.Aztán mint utólag kiderült,ez maximum a karakterek nevein mutatkozik meg,a képminőségen,vagy a rendezésen nem.
Az is tény,hogy film már nagyon régen nem váltott ki belőlem félelmet…A 31. kilométernek sikerült.
Na de inkább kezdjük az elején…
A mozi úgy indul,hogy  egy fiatal lány,Agata Hameran egy elhagyatott országút 31. kilométerkövénél elüt egy kisfiút. Kiszáll kocsijából, hogy segítsen az áldozaton, eközben azonban egy másik kocsi őt üti el, és a nő mély kómába esik.
Az ikertestvére, Catalina érzi Agata fájdalmát, és hallja, ahogy testvére a segítségét kéri. A lányok anyjuk tragikus halála után, még gyerekkorukban egy rendkívüli készséget fejlesztettek ki magukban, egyfajta kommunikációs módszert, amelynek segítségével szavak nélkül, a kettőjük közötti rejtélyes “kapcsolaton” keresztül tudnak egymással kommunikálni. Ennek a “kapcsolatnak” a segítségével Catalina érzi azt a fájdalmat, amelyet a testvére elszenvedett a balesetnél.
Egy sor természetfeletti esemény rádöbbenti Catalinát, hogy a kettőjük közötti “kapcsolat” erősebb, mint valaha, és Agata, bár eszméletlen állapotban van, segítségért kiált hozzá.
Catalina ki akarja deríteni, hogy mi is történt valójában a nővérével, és fel akarja ébreszteni a kómából. Nuno, Agata régi barátja, és Omar, Catalina barátja is vele tartanak. Elmennek az országút 31. kilométeréhez, ahol rádöbbennek, hogy ezen a helyen számos furcsa baleset történt, amelynek hátterében egy anya kísértete áll, aki évekkel ezelőtt elvesztette kisfiát. Sőt rájönnek, hogy Agata nemcsak kómában van, hanem csapdába esett az élők és a holtak világa, a valóság és La Llorona legendája között.

A történet nagyon jó,megkapjuk azt,amit elvártunk az elején.Idegileg felörli a nézőt,néha sokkolja.
Rengeteg horrort,vagy thrillert nézek,de ilyen képsorokkal már nagyon régen nem volt dolgom.
Egyszerűen briliáns,ahogy a végsőkig fokozzák az izgalmas jeleneteket,és ahogyan egy-egy jelenettel rémisztenek halálra minket.
Viszont azt is megmutatja a rendező,hogyan lehet elrontani,egy párját ritkító alkotást.A film 1 órán keresztül kifogástalan,mondhatni tökéletes,aztán hirtelen mintha kettévágták volna.Jön egy-számomra- teljesen elrontott,már-már nevetséges „tetőpont”,amitől szinte már én érzem magam megsértve,hogy ezzel próbálnak megijeszteni.Ezt aztán egy érthetetlen befejezés követi,ami ráadásul nem is fejezi be a filmet.Aztán az egyszerű néző csak pislog,és nem ért semmit…

És igen,bajban vagyok.Ajánlanám is,meg nem is…De úgy döntöttem,hogy inkább csak tanácsot adok: Ha szeretnél egy kicsit félni,vagy izgulni a szürke hétköznapok estéin,akkor 31.kilométer!

Trailer: