LáTóHaTáR

Biztos mindenki körül történt már valami megmagyarázhatatlan.Maguktól leeső dolgok, furcsa érzések,különös zörejek az éjszaka közepén,amit nem nagyon tudott fogni semmire,de mindenki elintézte magában azzal,hogy biztos csak a szél,vagy a háziállat volt a ludas.De vannak olyan dolgok,amit ezzel már nem lehet megmagyarázni…
Ezért indult el,a minden vasárnap jelentkező post, a félelem.blog.
Ebben  olyan hiteles,Magyar beszámolókkal fogok foglalkozni,amiktől esetleg átértékelhetjük azt,amit eddig ezzel a témával kapcsolatban gondoltunk…

Zoltán beszámolója:

Ezt a sztorit még senkinek nem meséltem,mert féltem,hogy hülyének néznének.
Ami abban a 1,5 hétben történt velem,azt nem tudom megmagyarázni,de felfogni se.
Egy lakótelepi 10 emeletes házban élek,a 9. emeleten.Ez majd a történet szempontjából lesz fontos.
Csendes,békés környék,fákkal körülölelve.Pont ezért szeretem,de volt idő,mikor hazamenni is féltem.

Egyik este furcsa álmom volt.Azt álmodtam,hogy beszálltam a liftbe a 9. emeleten,elindultam lefelé.
A lift megállt a hatodikon,beszállt egy srác,akit csak látásból ismertem,és szörnyen zokogott.
Megkérdeztem tőle mi a baj,de ő csak azt hajtogatta,hogy „Tudok repülni,tudok repülni”.
Aztán kinyílt a lift,kilépett,majd pedig eltünt.Ekkor felébredtem.
Egész nap furcsa érzés volt bennem,az álmomat illetően,ami a munkában is végigkísért.Ám csak ekkor jött a java.Mikor hazaértem,édesanyám azzal a hírrel fogadott,hogy valaki a hatodikról kiugrott akkor délelőtt,és szörnyethalt.Rögtön tudtam kiről van szó,később pedig a a ház ajtaja elé tett fénykép meg is erősített ebben.
Próbáltam nem gondolni rá,de egész este nem tudtam aludni,csak pár percet.A következő napon dolgozni sem tudtam rendesen,de végigcsináltam a napot,de ezután már nem volt gond az alvással.
Ahogy elaludtam,azt ázt álmodtam,hogy hideg van a szobában nagyon,amitől nagyon fáztam.Felálltam becsukni az ablakot,de ahogy elhúztam a függönyt,láttam a fiút felfelé mászni a házon.Becsuktam az ablakot és próbáltam volna menekülni,de nem tudtam szaladni,a fiú pedig már nyúlt be,hogy nyissa az ablakot.Ekkor felébredtem.

Szombaton egyedül voltam otthon,a történtekről kicsit el is feledkeztem,ahogy kedvenc filmemet néztem,amikor egyszer kopogást hallottam az ajtón.Kimentem,hogy ajtót nyissak,de ahogy kinéztem,nem volt ott senki.Azt hittem rosszul hallottam,de megismétlődött még háromszor, különböző időközönként.utána már nem nyitottam ki,mert bevallom féltem.Ahogy a kopogások abbamaradtak,hirtelen egy hatalmas csattanás jött a másik szobából.Átszaladtam és akkor láttam,hogy édesanyám kínai vázája leesett a szekrény tetejéről,és széttört.

Egy hétig folyamatosan ilyen dolgok történtek.Leesett a tükör,az evőeszközök az asztalról,a képek a falról,máshol találtam meg dolgokat,mint ahová tettem azokat,illetve volt még egy dolog.Elalvás előtt,mindig bekapcsoltam a tv-t,hogy el tudjak aludni,de mikor felkeltem,már ki volt kapcsolva.Senki nem kapcsolhatta ki,mivel megkérdeztem.Néha árnyakat láttam mozogni a másik szobából,és folyton olyan érzésem volt,mintha valaki nézne.Ezután már nem féltem,hanem rettegtem,ha otthon kellett lennem.

1,5 hét múlva,ismét álmodtam.Beszálltam a liftbe,megnyomtam a földszint gombot.A hatodikon kinyílt az ajtó,és beszállt a fiú.Véres volt a ruhája,ki volt csavarodva a keze,az egyik szeme ki volt nyomódva,és hörgött.Levegőt venni se mertem,csak remegtem mögötte,amikor egyszer rámnézett,
majd azt mondta.”Várnak engem”.

Ahogy felébredtem,már nem éreztem semmi nyugtalanítót,amit furcsának is találtam.Le kellett mennem a boltba,úgyhogy felöltöztem és elindultam lefelé.A földszinten két idősebb nő állt,akiknek a beszélgetését akaratlanul is meghallottam.
„-Tegnap temették ezt a szegény gyereket.
  -Aki kiugrott?
  -Igen,őt.Azt mondják még az egyik szemét is kinyomta az esés,összetörte magát”
Ekkor elhültem…De azóta is ha visszagondolok erre,a hideg ráz.Szerencsére azóta semmit sem tapasztaltam,és nagyon remélem,hogy ez már örökre így is marad.