LáTóHaTáR

Biztos mindenki körül történt már valami megmagyarázhatatlan. Maguktól leeső dolgok, furcsa érzések,különös zörejek az éjszaka közepén,amit nem nagyon tudott fogni semmire,de mindenki elintézte magában azzal,hogy biztos csak a szél,vagy a háziállat volt a ludas.De vannak olyan dolgok,amit ezzel már nem lehet megmagyarázni…
Ezért indult el,a minden vasárnap jelentkező post, a félelem.blog.
Ebben  olyan hiteles,Magyar beszámolókkal fogok foglalkozni,amiktől esetleg átértékelhetjük azt,amit eddig ezzel a témával kapcsolatban gondoltunk…

 Botond beszámolója:

Keresztanyámék pár hónapja költöztek új házba,meghívtak,hogy töltsek ott egy hétvégét a nyáron.
Nagyon szeretem őket,úgyhogy természetesen „odaköltöztem” pár napra.Bár ne tettem volna.
Ahogy beléptem a házba,már olyan furán éreztem magam,mintha valaki folyton figyelne,de nem foglalkoztam vele.Egész este beszélgettünk,boroztunk,társasjátékoztunk,majd mindenki aludni tért.
Este azt álmodtam,hogy a keresztanyámék  házában sétálok,és mindenhol régi képek vannak a falon.
A bútorok is régiesek,illetve éreztem az ódon szagot is.Beléptem abba a szobába ahol a valóságban aludtam,és az ágyon két idős halott ember feküdt,mint egy ravatalon.Megpróbáltam elszaladni, de a lábaim elnehezedtek.Ekkor a két alak,egy férfi és egy nő,felállt,és elindultak felém.ezután felébredtem…
Kinn már sütött a nap,csicseregtek a madarak,a többiek elmentek dolgozni,mivel péntek volt.Ez volt az utolsó munkanap a héten,hétvégére kirándulást terveztünk.Reggelit készítettem magamnak,közben az álmomon gondolkodtam.
Később leültem filmet nézni,majd pedig játszani a számítógép elé.Már sötétedett,mikor meghallottam keresztapám autójának hangját,és a kapu zörgését.Gondoltam elindulok hozzá,gyorsan kikapcsoltam a számítógépet.Megvártam még teljesen kikapcsol,majd fel akartam állni,de ahogy elsötétült a monitor,egy alakot láttam benne a hátam mögött.Mire megfordultam eltünt.Rettentően megíjedtem,de nem szóltam róla senkinek,mert féltem,hogy hülyének néznek.
Este mindenki korán feküdt le,mivel reggelre már a kirándulás volt betervezve.Én is lefeküdtem az ágyba,majd elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem.15-20 perce olvashattam,amikor a szekrényben a poharak zörögni kezdtek,de ahogy odanéztem abbahagyta.Ez megtörtént még kétszer,jobbnak láttam,ha beengedem a kutyát.Ahogy kimentem a kutyáért,megdörrent az ég,beszaladtam a szobába,a kutya jött velem.Biztonságban éreztem magam,hogy nem vagyok egyedül,sikerült elaludnom.
Nem tudom mennyit aludhattam,de arra ébrendtem,hogy rángatózik az ágy,és valaki iszonyatosan nevet,kinn pedig tombol a vihar.Kiugrottam az ágyból,és átmentem keresztszüleimhez.Elmondtam nekik mi történt,de ők azzal  nyugtattak,hogy a vasúti sin mellett laknak,ezért rázkódtak a poharak és az ágy.
Mondanom sem kell,nem tudtam aludni az este,reggel pedig inkább úgy döntöttem,elindulok haza.
Bepakoltam a táskába,majd beültem az autóba.Ahogy elindultunk,még visszanéztem a házra,és ekkor történt meg az,amit soha nem fogok elfelejteni.Annak a szobának az ablakában,ahol én aludtam,egy idős ember állt,és engem nézett.Mire megtudtam volna szólalni,eltünt.
Soha többet nem mentem vissza abba a házba.