"... Egy kisszoba titka, ami életünk, meg se becsüljük, hogy mi élhetünk.
Futunk a pénz után, vár a szakadék, gyorsan elrepül a pár szép kamaszév.
Hiába vagy menő Audi kulccsal, életed szerelme, ahogy nem szégyell úgy csal.
A Barátok köztben, nincsenek barátok, ha van mit enni, miért zabáltok?
A repphez ennyi kell, szív és tehetség, ha nem volna annyi, egyiket se vehetnék.
Valamit nem kaphatsz, hiába fizetnél, hova jutottál?Ennyire siettél...
Átvertek minket, hazudtak a világról, tömeggyilkosok beszélnek Dzsihádról.
Ingoványos a becsület útja, aki valaha járta, biztosan tudja.
Felnőttem panelba, szeretetéhesen, számok a cd-n, vagyis az életem.
Ikertestvér, az amit megéltél, semmi sem változna, ha velem cserélnél.

Magadban bízz, és csak utána másban, a magány az ördög, gondolkozz párban.
Férfi vagy tényleg? Látom a javából. Szerintem inkább egy bika a karámból.
A negró a szádban, valóban világít, nem is csoda, ha a kukacod irányít.
Sokszor mondtam, a könnyű út veszélyes, küzdeni kell, hogy valamit elérhess.
Apámé hálám, anyámé szívem, pedig kamaszfejjel, nekik se hittem.
Lányok a pornóba, fiúk fűvel, filmekkel oltanak, már nem a tűvel.
Az igazság keserű, a hazugság édes, mennyi kell hozzá, hogy teljesen szétess?
Ahogy én látom, hajszálon múlik, akár egy kisgyerek, húzom a csúzlit.
Előttem Góliát, mögöttem puszta, gyönyörű vidék, Petőfi is tudta.
A telepek dallama, lépcsőház árnyéka, milyen sötét, nézz csak anyádékra.
Szomorú történet, nem volt esélyük, harminc év múlva, ki néz majd feléjük?
Amiről beszélek, úgy hívják élet, betonházak között is látni a szépet..."

Azt hiszem,ez most ide illett...